Szilágyi L. Laura: Szertelenségem Bibliája. Egy ex-drogos önvallomása: a pszichés függőség labirintusában.

"A könyv az az embernek, ami a szárny a madárnak."

Jose Silva - Agykontroll

"Az önbecsülés megerősítése ugyan mindenkinek hasznos, de életmentően fontos lehet a
kábítószer olyan áldozatainak, akik próbálnak attól megszabadulni. Még nincs sok tapasztalat a
kábítószereseknél az Agykontrollal, de ami van, az tanulságos. Paul Grivas, a manhattani
Agykontroll Központ társigazgatója, ki akarta próbálni, hogy mit tehet az Agykontroll a
kábítószeresekkel. Négy emberrel kezdte, akik közül kettő methadont, kettő heroint szedett. A
két methadonos résztvevő hasznosnak találta a tanfolyamot, de nem szabadult meg a szertől. A
methadon nagyon erős függéstokoz, és sok olyan programban alkalmazzák, melynek során
megpróbálják az illetőket megszabadítani a herointól. A methadon elhagyása testileg fájdalmas,
és a fájdalom annyira erős - mondják a betegek -, hogy nem tudtak az Agykontroll gyakorlatokra
koncentrálni.
Az egyik heroin szedőnek a tanfolyam első napján családi botránya volt, és emiatt kimaradt. Az
egy megmaradó le tudott szokni a szerről, és a tanfolyam után hónapokig képes volt heroin nélkül
élni. Akkor aztán felhívta telefonon Grivast, és elmondta, hogy újra visszaszokott. Kérte
ismételjék meg a tanfolyamot. Grivas egy napot töltött vele. hogy az Agykontroll tréninget
felerősítse, és így a beteg újra megszabadult a szertől. Hónapokkal később még mindig heroin
nélkül élt, majd elköltözött, és megszakadt kapcsolata Grivasszal.
Az Agykontroll kábítószer elleni második kipróbálására egy bronxi közősségi programban került
sor. Ebben 18, korábban kábítószerező ember vett részt, néhányuk magának a programnak a
szervezője és irányítója volt. A tanfolyamot elvégzők arról számoltak be, hogy minden korábbinál
sokkal jobban uraik önmaguknak, és sokuk hónapok múlva azt mesélte, hogy a tanultakat
részben családjuknak is tovább tudták adni. Az eredményeket nem lehetett megbízhatóan
vizsgálni, mert három hónap múlva az eredeti 18-ból sokan már nem voltak elérhetőek. Lehet-e
valamit tanulni ebből a két vizsgálatból? - Igen -, mondja Paul Grivas. Noha még nincs statisztikai
bizonyíték, tapasztalata két dolgot jelez:
Kábítószeres esetében nem helyes, ha az Agykontroll tanfolyam csak 48 óráig tart, és aztán a
többit a betegre bízzák. Legtöbbünk számára ez egy folyamatos átalakulási élmény, de a
kábítószeresnek, akinek évekig vagy talán egy életen át újra és újra megerősített szokásával kell
megbirkóznia, valamint egy lelki és testi rabságot kell leküzdenie, sokkal hosszabb idő és gyakori
megerősítés szükséges. - Adjanak lehetőséget egy leszoktatási programra - mondja Grivas -, és
biztosan eredményeket érek el.
A másik, hogy annak ellenére, hogy nagyon nehéz leszokni a kábítószerről a kábítószeresek
könnyebben végzik az Agykontroll tréninget, mint sokan mások. Grivas szerint ennek az az oka,
hogy az Agykontrollban szerepet játszik egy megváltozott tudatállapot. Míg a legtöbb ember soha
nem változtatta meg tudatállapotát, addig a kábítószeres sokszor. Olyan hasznos tudatszintre
viszont még nem jutott el, ahol nem elveszíti el önmaga feletti uralmát, hanem éppen hogy
hozzájut ahhoz. Ily módon az Agykontrol
különleges ígéretet jelent a kábítószereseknek. Bar ezen a területen még nem végeztek kiterjedt
vizsgálatokat, ahhoz azonban elég sok egyéni sikertörténet érkezik a hallgatók, hogy
megállapíthassuk. Grivas bizalma az Agykontrollban kellően megalapozott.
Íme egy hallgató esete, aki saját magát szoktatta le 1971-ben a kábítószerről. Azóta is „tiszta”.
Súlyos gondom volt: hozzászoktam a heroinhoz. Hogy egy Agykontroll elnevezésű tanfolyam,
mely egyebek között azt állítja, hogy segít az embereknek megválni rossz szokásaiktól, miként
segített azok után, hogy eredménytelenül próbáltam ki a legtöbb rehabilitációs módszert,
számomra ma még felfoghatatlan. Pszichiáterek, pszichoterápiák, methadon programok és
kórházak után, szkeptikusan ugyan, de hajlandó voltam mindent kipróbálni. Meg voltam róla
győződve, hogy nem élem meg három év múlva esedékes 30. születésnapomat, ha nem szokom
le a heroinról és arról az életstílusról, amihez napi 200 dollárra volt szükség csupán a kábítószer
megvételére. „Egy szokás nem egyéb, mint az agysejtekre gyakorolt olyan hatás, amit az
ismétlések megerősítettek” - mondta az Agykontroll oktató. -„Változtassa meg a programozást az
ok szintjén a tudatalattiban” - folytatta -,„és azzal megváltozik viselkedése a hatás szinten, a
külső, tudatos dimenzióban”. Ez ugyan logikusan hangzott, de érzelmi szintjeim azt súgták, hogy
szükségem van a kábítószerre ahhoz, hogy az élettel szemben érzéketlenné tegyem magamat,
és ellensúlyozzam az önmagammal kapcsolatos negatív érzéseket. Ezután az oktató olyan
technikát mutatott meg, melyben énképünk megváltozik: gyenge, akarat nélküli, tehetetlen
alakból magabiztos, önmagában bízni tudó, egészséges énképű emberré válunk. Még mindig
kételkedve, de a reménynek legalább a sugarával, elkezdtem az Alfa szinten, képzeletben
megváltoztatni önmagamat. Naponta háromszor programoztam magamat, reggel, délben és este,
és július 20-ára, ami a programozásom elkezdésétől számított harmincadik nap volt, minden
kábítószer iránti vágyam örökre eltűnt. Ez alatt a harminc nap alatt továbbra is használtam
kábítószert, de egyre kisebb és kisebb adagban, mert úgy terveztem, hogy a célul kitűzött
dátumra teljesen leszokom a kábítószerről. Azon a fantasztikus júliusi napon abbahagytam a
kábítószerezést, és azóta sem nyúltam hozzá. Ez most teljesen más volt, mint azok a korábbi
alkalmak, amikor leszoktam, hogy aztán néhány nap vagy hét múlva visszaszokjak. Ezúttal a
„gyomromban” éreztem, hogy egyáltalán semmi vágy nincs bennem a kábítószer után. Nem
akaraterővel, nem helyettesítéssel, nem az érzések és a vágyak elnyomásával értem el.
Működött ez a módszer! Végre szabad lettem!”


Egy másik szenvedélybetegség az alkoholizmus, ami azonban a kábítószernél sokkal
elterjedtebb, és sokkal többek életét szomorítja meg: csupán az Egyesült Államokban milliókét.
Az alkoholizmus áldozatainak is rendkívül nagy igényük van arra, hogy legyőzzék a
reménytelenség, a sikertelenség és a bűntudat érzését. Magabiztosságra, nyugalomra kell szert
tenniük ahhoz, hogy könnyebb legyen újra egészségessé válniuk.
Ezt a lehetőséget kapta meg az a 15 alkoholista, aki 1973-ban egy kutatási program keretében
részt vett egy Agykontroll tanfolyamon, amit egy olyan házban tartottak, nem messze az
intézettől, ahol kezelésük egyébként folyt. Az eredményeket Dr. De Sau vizsgálta. Ugyanazt a
személyiségtesztet alkalmazta, amit korábban a scantoni egyetem diákjain, és a korábbihoz
hasonlóan a tesztelést a tanfolyam előtt, majd azt követően egy hónap múlva végezte el. Ennél a
15 embernél a legnagyobb különbség a tanfolyam előtti és utáni állapotok között a manipulatív
viselkedés szempontjából következett be. A csoporteredményben változást lehetett megfigyelni:
az események ravasz irányítása helyett a cél elérése érdekében mutatott sokkal nagyobb
őszinteség és nyíltság mutatkozott. Ez a változás a véletlen következtében csak 1:100 arányban
lett volna várható. Más szempontból egyébként hasonló átalakulást lehetett megfigyelni, mint a
középiskolásoknál illetve egyetemistáknál. Megnőtt ego-erejük és önbizalmuk, nyugodtabbak, és
új élményekre nyitottabbak lettek, - csupa olyan rendkívül értékes tulajdonság, amire nagy
szüksége van az alkoholtól megszabadulni kívánónak.
Az egyik legjelentősebb változás a „félelem-érzékenység” vagy szorongás csökkenése volt. Dr
De Sau a következőket írta:„Az alkoholista viselkedésének megértésében nagyon jelentós a
félelemérzékenység területe, melyre nagyfokú, autonómfeszültség és túlzott aktivitás jellemző.
Nagyon könnyen lehetséges, hogy az alkoholisták azért is isznak, hogy így próbálják
ellensúlyozni lelki és testi tüneteiket. Az alkoholnak félelmi helyzetben, a lélektest
kiegyensúlyozójaként szorongáscsökkentő hatása van. A jobb énkép és a szorongás
befolyásolásának lehetősége jelentős alternatívát nyújthat az alkohollal szemben.”
A kezelés vezetője beszámolt a 15 alkoholista Agykontroll hallgató fél évvel későbbi állapotáról:
(Névtelenségük megőrzése érdekében csak vizsgálati személynek vagy v.sz.-nek jelöljük őket.)
1. vizsgálati személy: Egy 90 napos rehabilitációs program óta nem esett vissza a Silva-féle
Agykontroll kurzus óta a nagyon passzív, elzárkózó emberből barátságos, életvidám, száraz
humorú ember lett.
2. v.sz.: Az Agykontroll óta nem esett vissza. elhagyhatta az intézetet és a kezelési
programot. A jelek szerint a v.sz.-ben jó közérzet és magabiztosság fejlődött ki.
3. v.sz.: A kórházi program keretében végzett rehabilitációs kezelés óta nem esett vissza.
Az Agykontroll tanfolyamot követően jelentős haladást ért el az antialkoholista (AA) programban.
4. v.sz.: Az Agykontrollt megelőző kórházba kerülése óta nem esett vissza. A kurzus
nagyon határozottan megerősítette terápiás programját.
5. v.sz.: A kórházi rehabilitációs program óta visszaesés nem tapasztalható.
6. v.sz.: Nem esett vissza közérzete nagyon határozottan javult. A javulás egész
családjának egyértelmű stabilizálódásában is tükröződik. Egyetemi osztályzatai is javultak.
7. v.sz.: Ez ideig nem tapasztaltunk visszaesést. Az Agykontroll után abbahagyta az AA
programot. Ennek ellenére egyértelmű, hogy AA filozófia szerint él. Családi kapcsolatai is
láthatóan javulnak.
8. v.sz.: Az Agykontroll tanfolyam óta nem esett vissza Családi kapcsolatai rendkívül sokat
javultak. A v.sz. harapós, mogorva ember volt; nyájas, „szeresd felebarátodat” mentalitású
emberré vált.
9. v.sz.: A v.sz., asszony, nem esett vissza, és jelenleg dolgozik.
10. v.sz.: Nincs visszaesés. Céltudatos, határozottan megváltoztatta önként vállalt korlátait, s
nagyobb teljesítményt kívánó lehetőségek után néz.
11. v.sz.: Az Agykontroll óta a v.sz. szerint élete lényegesen jobbá vált, amit egyértelműen
megerősít családja közérzetének alakulása és munkahelyének véleménye is. A v.sz. nem esett
vissza.
12. v.sz.: 12 éve részt vesz AA programban. Az Agykontroll óta egyszer esett rövid időre
vissza (egy óránál is rövidebb időre), azóta újabb visszaesés nem következett be.
13. v.sz.: Kórházi elbocsátása óta nem esett vissza. Az Agykontrollt követően rohamosan,
egyre jobban „magára talál”. Javulás észlelhető a munka, család, stb. területén is.
14. v.sz.: Az Agykontroll tanfolyam óta sokszor visszaesett, de mindegyik visszaesésből saját
erejéből mászott ki. Az Agykontroll előtti állapottal szemben, most egyik visszaesése miatt sem
került kórházba.
15. v.sz.: Nyolc éven keresztül hol részt vett, hol nem vett részt az AA programban. Az
Agykontroll tanfolyam előtt négyszer kezelték kórházban. Ez idő alatt néhányszor visszaesett. Az
Agykontroll kurzus óta négyszer esett vissza, ebből két esetben rövid kórházi kezelésre is
szüksége volt.
Az Agykontroll egyértelműen erős lökést adott, az utolsó kivételével. mind a 15 alkoholista
küzdelméhez.
Ez a kis vizsgálat persze még nem elég ahhoz, hogy az Agykontrollt az alkoholista kezelésének
integráns részeként elfogadjuk. A jobb közérzet azonban - ami a diákoknál és pszichiátriai
betegeknél végzett, Agykontroll előtti és utáni tesztek összehasonlításából egységesen kiderült
azt jelzi, hogy az alkoholisták segítésének eredményesebb útjait keresőknek érdemes legalább
megpróbálniuk az Agykontrollt."

http://www.tarrdaniel.com/documents/Medicina/agykontroll.html

Kövess a twitteren
Pillangó cirkusz
Müller Péter
"Az első krémestől még senki sem lett kövér, és tíz-húsz elszívott cigarettától sem dohányos. A rászokás folyamata döntő. S ahogy a rosszra, a jóra is rá kell szokni. Vérré, reflexé, ösztönné, jellemmé és végső soron sorssá csak az lesz, amit sokszor ismételünk. Ha valamiben nincs hosszú időn át tartó munka: sohasem lesz a miénk."
Csatlakozz!

Ha egyetértesz a szermentesség filozófiájával, itt a helyed:


http://www.facebook.com/LegySzertelen

Lao-Ce

„...A BÖLCS SÜRGÉS NÉLKÜL MŰKÖDIK,
SZÓ NÉLKÜL TANÍT,
NÉZI AZ ÁRAMLÁST, ÉS HAGYJA, NEM ERŐLKÖDIK;
ALKOT, DE MŰVÉT NEM BIRTOKOLJA,
CSELEKSZIK, DE NEM RAGASZKODIK;
BETELJESÜLT MŰVÉT NEM FÉLTI,
S MERT MAGÁNAK NEM ŐRZI, EL SEM VESZÍTI."
Lao-Ce